Nem egyszerű meghatározni a Müpában csütörtök este telt házas koncertet adó Snarky Puppy műfaját. A zenéjük összetett, sok benne az impró és a szóló, de a jazz (vagy akár a jazz fúzió) kifejezés egész egyszerűen túl kevés rá.

És akkor még a bandából sugárzó energiáról nem is beszéltünk. Lassú bemelegedésre készültünk, mert azt olvastuk a Snarky Puppyról, hogy lassan, fokozatosan pörgetik fel a koncertjeiket, de úgy néz ki, a Müpa kihozta belőlük a vérebet. Tíz perc sem kellett hozzá, és kosárlabdaként pattogott a funk basszus.

"

Tudni kell rólunk, hogy a turné közben folyamatosan cserélődnek az emberek. Ma reggel érkeztünk Tokióból, és itt, Budapesten 4 új zenész csatlakozott hozzánk

"

– mesélte el koncert közben a zenekar agya és vezetője, Michael League basszusgitáros.

A Snarky Puppy ugyanis nem egy hagyományos értelemben vett zenekar. Inkább egyfajta rotációs rendszerben változó közösségi zenei projekt. Több mint két tucat zenész váltja benne egymást. Minden egyes koncertjük más. A dalok is váltakoznak, és ahogy írtuk, a bagázs összetétele is. Budapesten az egy gitár, egy basszus, egy dobos, egy vegyes ütőhangszeres, négy fúvós és másfél billentyűs (az egyik trombitás néha szintire váltott) permutáció állt a színpadra.

League több mint 10 éve, egyetemi gólyaként alapította meg az SP-t. A tavaly megjelent Culcha Vulcha már a banda 11. albuma volt, és az első olyan, ami bőségesen merített a szambából. A budapesti koncerten mégis inkább a funky vonal dominált. De persze ez nem jelenti azt, hogy kismillió más stílust ne érintettek volna a zenészek. A dalokban rengeteg volt a spontán pillanat.

A Snarky Puppy nagyon sokat ad hozzá a jazz egészéhez. Az öreg rókáknak talán túl eklektikus, de az biztos, hogy elég egyediek és eléggé eltérnek a megszokott standardoktól, hogy teljesen új közönséghez juttassák el ezt a megvénült és kissé megcsontosodott stílust. Valahogy a befogadható tartományban tudják tartani az őrült improvizációkat, anélkül, hogy le kellene egyszerűsíteni őket.

Hát, kérem szépen, mikor van olyan, hogy a Müpa Bartók terme huszon- és harmincvalahány éves emberekkel telik meg? Merthogy ez volt csütörtökön, a közönség java része 40 alattinak tűnt.

Jó volt, rendben volt.

Nagyon is. 

Fotó: Budapesti Tavaszi Fesztivál

A szerzőről

Kétgyerekes családapa vagyok. Sok minden érdekel. Írtam már kultúráról (ANTROPOS.HU, kikötő online), fociról (FourFourTwo.hu), rockzenéről (ROCK INFORM), a reklámszakmáról (marketinginfo), gazdaságról (ORIGO), belpolitikáról (ORIGO) és általánosságban zenéről (ORIGO). Az újságírás előtt-mellett-közben voltam marketing asszisztens, parkettakereskedő, média-tanácsadó és képregénybolt-vezető is. Régebben zenéltem is, én voltam a dobosa a Wertigo, a Tub Snipes, a Grindhouse és a Dark Dudes Rising zenekaroknak. Kedvenc hobbim, hogy a lányaimmal kavicsokat dobálunk a pocsolyákba.

Szólj hozzá!