A Smells Like Teen Spirit egy lázadó generáció Himnusza lett, szőnyegbombázása letarolta a világot, amit Kurt nehezen tudott kezelni.

1967 február 20-án született a Washington állambeli Aberdeenben. Szülei elváltak, amikor kilenc éves volt és ezután kezdett nehezen kezelhető gyerek lenni. Klasszikus és átlagos családban akart élni, ahol van anya és van apa is. Életére az is nagy hatást gyakorolt, amikor kiskorában látott egy embert, aki éppen öngyilkosságot követett el. Soha nem beszélt róla a szüleinek sem. Félt és bizonytalan lett.

"

„Ha más akarsz lenni, mint aki vagy, elpazarolod önmagad.”

"

A Nirvana második, Nevermind című nagylemeze után a grunge műfaj belépett a mainstream világába. Ezzel a Nirvana lett a lázadó fiatalok zenekara, és koruk legnagyobb együttesévé léptek elő. Az ezzel járó rivaldafényt Cobain nem tudta sem értelmezni, sem kezelni. Inkább próbált még jobban a zenére összpontosítani és a dalok üzenetét továbbadni a közönségnek.

"

„Szándékosan naiv maradok és távol tartom magam az evilági információtól, mivel ez az egyetlen mód, hogy elkerüljem a megcsömörlést.”

"

A Nirvana sikerével több, grunge stílusú együttes is befutott, mint az Alice in Chains, a Pearl Jam vagy a Soundgarden. Mindenki körülrajongta őket, az együttes tagjai küzdöttek a sztárságukkal, és az egyik leghírhedtebb anti-rocksztárokká lettek. Ennek eredménye az a tudatos kísérlet, hogy az érdes In Utero albummal szétzilálják rajongótáborukat, ami csak részben teljesítette a zenekar célját.

"

„Ők azért nevetnek rajtam, mert más vagyok. Én azért nevetek rajtuk, mert mind ugyanolyanok.”

"

Kurt heroinfüggősége megpecsételte a zenekar sorsát. Az In Utero turnéja közben felvették az Unplugged lemezüket, ami már előrevetítette a szomorú végkifejletet. A teljes díszlet és hangulat Kurt ravatala is lehetett volna. Búcsú volt. A zűrös házassága, ingadozó hangulata és labilis személyisége megrogyott a sztárság alatt. 1994 április 5-én Cobain máig tisztázatlan körülmények között seattle-i házának garázspadlásán öngyilkos lett. Állítólag közben az R.E.M. Automatic for the People című albumát hallgatta. A holttestre csak három nappal később talált rá egy villanyszerelő.

Kurt búcsúlevele:

"

„Egy tapasztalt, együgyű ember szavai következnek, aki nyilvánvalóan szívesebben lenne elsatnyult, infantilis panaszgép. Szeretnék érthetően fogalmazni ebben a levélben.

Évek óta, amióta először találkoztam közösségetek, hogy is mondjam, függetlenséghez kötődő etikájával és ölelésével, a punk rock élet “alapiskoláit” jártam, és az ott kapott figyelmeztetések mindegyike nagyon is igaznak bizonyult. Már túl sok éve nem éreztem a zenehallgatás és zenealkotás izgalmát, sem az olvasásét és az írásét. Elmondhatatlan bűntudatom van mindezen dolgok miatt. Például, amikor ott vagyunk a kulisszák mögött, és kialszanak a fények és tombolva felzúg a tömeg, ez nem hat rám úgy, ahogy Freddie Mercury-ra hatott, aki láthatóan imádta a tömegből felé áradó szeretetet és rajongást, amit én abszolút csodálok és irigylek. Az igazság az, hogy nem tudlak becsapni titeket, semelyikőtöket. Ez egyszerűen nem fair se veletek, se velem szemben. A legszörnyűbb bűn, amit el tudok képzelni, hogy színleléssel átverem az embereket és úgy teszek, mintha 100%-osan jól érezném magam.

Néha úgy érzem, mintha színpadra lépés előtt blokkolóórára lenne szükségem. Mindent kipróbáltam, már ami erőmből tellett, hogy mindezt fel tudjam mérni (és most is próbálom, isten bizony próbálom, de ez nem elég). A tényt, hogy én és mi sok ember embert megérintettünk és szórakoztattunk, megértem. Csak egy narcisztikus fazon képes akkor felfogni a dolgokat, amikor már elmúltak. Túl érzékeny vagyok. Kicsit tompábbnak kéne lennem ahhoz, hogy ismét úgy lelkesedhessek, ahogy gyerekkoromban.

Az utolsó 3 turnén sokkal jobban elfogadtam az embereket, akiket személyesen, illetve rajongóinkként ismertem, de még mindig nem vagyok túl a frusztráción, bűntudaton és empátián, amelyet mindenkivel szemben érzek. Mindünkben van valami jó, és én azt hiszem egyszerűen túlságosan szeretem az embereket, annyira, hogy az már kurvára elszomorít. A szomorú, érzékeny, nem elfogadó, Halak jegyű Jézus-emberke. Miért nem élvezed egyszerűen? Nem tudom!

Van egy istennő feleségem, aki nagyravágyástól és empátiától szenved, és egy lányom, aki túl sokat emlékeztet arra, ki is voltam régen, tele szeretettel és kedvvel, minden szembejövőt megcsókolva, mert mindenki jó és senki se bántja. És ez olyannyira megrémít, hogy már létezni is alig bírok. Még a gondolatát se tudom elviselni, hogy Frances is ugyanolyan nyomorult, önpusztító, halott rocksztárrá válik, mint én.

Jól vagyok, nagyon jól vagyok és hálás vagyok, de hétéves korom óta gyűlölettel teltem meg általában az emberek iránt. Csak azért, mert az emberek számára aki empatikus, annak oly könnyű. Azt hiszem, csak azért, mert túlságosan szeretem és sajnálom az embereket.

Égő, émelygő gyomrom poklából köszönöm mindenkinek az elmúlt években kapott leveleket és aggodalmakat. Túlságosan is szeszélyes, hangulatember vagyok! Nincs már bennem szenvedély, és úgy emlékszem, jobb kiégni, mint elenyészni.

Béke, szeretet, együttérzés,

Kurt Cobain

Frances és Courtney, ott leszek az oltárotoknál. Courtney, kérlek folytasd, Francesért. Az életéért, ami sokkal boldogabb lesz nélkülem.

Szeretlek, szeretlek!”

"

 

A szerzőről

Fesztiválzabáló és léggitár gyilkos vagyok. A rockzene nekem az, ami a régészeknek Attila sírja. Keresem és kutatom. Az más kérdés, hogy én tudom, hol temették el Attilát, de eddig senki nem kérdezett meg róla. Ahogy én sem kérdeztem meg egy régészt sem, hogy miért kell elbutulnia a mainstream zenének. Előszeretettel ragadnak el az érzelmek, és olykor utolér a nosztalgia, amikor még nem vettünk fel telefonnal koncertet, hanem helyette idegenekkel pogóztunk. Ahogy még most is, mert régi vágású gyerek vagyok. Sör és Rock and Roll!

Szólj hozzá!