Meghallgattuk a Juhász Attila Jazz Quartet koncertjét az If Caféban.

Onnan szoktam tudni, hogy jó egy koncert, mikor elfeledkezem közben a jegyzetelésről… Ahogy megfigyeltem, vagyunk így egy páran ezzel a szakmában. Ezért is gyakori a jelenség, hogy a rossz koncertekről alapos irományok születnek, a jókról viszont inkább amolyan benyomáshalmazok. A Juhász Attila Jazz Quartet koncertje jó volt az If Caféban. Szóval, keveset tudtam csak jegyzetből dolgozni utána, sokkal többet viszont a fíling lenyomatából.

Azért nagy királyság ez a tavasz. A koncert estélyén már eljutott oda a dolog, hogy a belvárosi sétálóutcákban a keményebbek már lazán tolhatták a piát dzseki nélkül a kerthelyiségekben. Az If Café ajtajai is tárva nyitva voltak a koncert közben. A belvároshoz képest meglepően üde fuvallatok kellemes eleggyé keveredtek a finom jazz zenével. (Mindez már a múlté, de csak itt marad egyszer a jó idő –aszerk.)

Fél 8-ra hirdették meg a JAJQ koncertjét, de a kitűzött időpontban még csak a helyi, leharcolt Yamaha zongorának támasztott nagybőgő utalt arra, hogy itt élőzene is lesz. Aztán a banda nagyon gyorsan összerántotta a cuccot, a beállás is pár perc alatt zajlott le, vérprofik, hát na. A JAJQ a zongora-szaxofon-nagybőgő-dob szentnégyességre épül. Feldolgozásokat játszanak, nagyrészt insturmentálisakat. Azért csak nagyrészt, mert Kuzbelt Péter szaxofonos 3-4 alkalommal dalra is fakadt. Ami azért volt elég speckó, mert mikrofon nélkül tette. Ez szerintem mindent el is mond a koncert atmoszférájáról. Elég halk és finom volt ahhoz, hogy a pucér énekhang megüljön a hátán. Egyedül a nagybőgő volt valamelyest kihangosítva, minden más akusztikusan, önmagában szólt. Az If Café bensőséges kis hely, ideális terep az ilyesfajta muzsikára.

jazz3A JAJQ a jazz egyik leginkább fogyasztható ágát játssza, azt a kifinomult Count Basie-vonalat, ami általában kényelmes középtempóban hömpölyög, illetve, ha begyorsul (mert volt, hogy nagyon a gázra léptek), akkor is valahogy lágy marad. Itt senki sem gyilkolja le a hangszerét és öncélú virtuózkodás sincs (bár Cseh Balázs dobos azért büntetett párszor a szólóival). Amúgy az is árulkodó a fílingről, hogy az egész banda ülve játszott (okés, a szaxis néha talpra kecmergett a bárszékéről). Laza, vigyorgós örömzenét játszott nekünk a Juhász Attila Jazz Quintet. Pazar hangulatot csináltak, a toll pedig kiesett a kezünkből. A banda koncertjeit azoknak is ajánljuk, akik csak ismerkednek a jazzel, és akik egy Pjotr Wojtasik-koncerten lehet, hogy felpattintanák az ereiket. Szóval valahol ez a belépő szint. Nem lehet mellé nyúlni velük. Melegen ajánljuk. 

A szerzőről

Kétgyerekes családapa vagyok. Sok minden érdekel. Írtam már kultúráról (ANTROPOS.HU, kikötő online), fociról (FourFourTwo.hu), rockzenéről (ROCK INFORM), a reklámszakmáról (marketinginfo), gazdaságról (ORIGO), belpolitikáról (ORIGO) és általánosságban zenéről (ORIGO). Az újságírás előtt-mellett-közben voltam marketing asszisztens, parkettakereskedő, média-tanácsadó és képregénybolt-vezető is. Régebben zenéltem is, én voltam a dobosa a Wertigo, a Tub Snipes, a Grindhouse és a Dark Dudes Rising zenekaroknak. Kedvenc hobbim, hogy a lányaimmal kavicsokat dobálunk a pocsolyákba.

Szólj hozzá!