A stílus nem jár alanyi jogon – szokták mondani. A rockzene mindig igyekszik valami újat kitermelni, és ez a külsősékekben is megmutatkozik.

Ford Fairlane óta tudjuk, hogy a zeneiparban sok minden fontosabb, mint maga a zene. Ez ma hatványozottan igaz. Egy mai slágerről azt sem tudjuk, hogy mögötte mi vagy ki áll: egy zenész, előadó vagy projekt. Megváltozott a piac, és az igények formálják a zeneipart. Nem nagyon mernek letérni a kikövezett útról, hogy valami mást vigyenek bele, maradnak a bevált stratégiánál.

A rockzene ezzel szemben mindig igyekszik valami újat kitermelni, és ez a külsőségekben is megmutatkozik. Az utolsó nagy csapást a kultikusság felé vezető úton a Nirvana mérte a zenepiacra: flaneling, farmer és tornacipő lett a grunge alaptextilje. Ahogy elkoptak a klasszikus metál stílusjegyek – a márványfarmer, a magas szárú puma, a piramis szegecs, a kitűzők –, úgy érkezett a grunge új kollekciója. Aztán, ahogy lenni szokott, a világ visszaterelte az ütőérbe az egykoron lázadást jelentő eszközöket és beillesztette a divatba. Így lett a teljes rockruhatár mára kedvelt és trendi viselet. Míg a 90-es években nem engedtek be egy trendinek számító klubba Converse csukában, addig ma már ez a menőség előfeltétele. De idetartozik a kockás ing, továbbá a szűk farmer, a kitűzők, a bőrkabát és szinte minden, ami csak a rendszeren kívüliség szimbólumai voltak egykoron. Felvarrókat nyomtunk minden kabátunkra, és örömmel vettük fel, mert ezzel mutattuk, hogy teljesen más sorban állunk mi a világban. Egy szóval: lázadunk!

A divat olyan halálos ölelés, amelynek a karjában minden értékcsökkenéshez vezet idővel.

Persze, vagyunk mi, akik nem divatból veszünk fel egy zenekaros pólót, hanem szeretetből, és vannak ők, akik azért hordják, mert ezt látták a plázában az újkollekció-polcon. És sajnos több üzletben látni, hogy Metallica-, Nirvana- vagy Guns-logókkal ellátott pólókat árulnak. És ennek miért nem lehet örülni? Mert tömegcikk lesz. A pvc motorosbőrkabát alól kikandikáló Slayer-póló egy szöszi cicán, akinek a telefonjából csak úgy süvít valami projekt, dj vagy tudja a tököm, micsoda, az azért egy igazi metálkedvelőnél kicsapja a menjafaszomba biztosítékot. De így van ez a fekete bomber dzseki esetében is, amit a 80-as években csak a skinheadek vagy a punkok hordtak. És ha összerakjuk egy Martens csukával, ami szintén ott van minden felkapott üzletben, akkor máris kész egy olyan szett, ami régen minden volt, csak elfogadott viselet nem.

bomber-jacket-quilt-navy-blue-for-men-2013

 

Ha így halad a világ, akkor rövidesen a szandál-zokni kombó is beüt.

Mert hát ki gondolta volna a 90-es években, hogy egyszer majd egy sztk-keretes szemüvegben és gumicsizmában botladozó lány is átjut minden dresscode-kapun, és nem küldik haza, hogy előbb szedd ki a trágyát a recékből és tedd a sufniban a helyére a boots-odat. A Rolling Stones nyelve már brandként funkcionál, és meggyőződésből sokkal kevesebben hordják, mint divatból. Mert a divat ezt is kinyírta.

dsc_0123-new

Eme kis kitérő után kanyarodjunk rá a cikk címére. A ZZ Top a szakállal, a Slipknot a maszkokkal, Manson a maga behatárolhatatlan megjelenésével, Alice Cooper a pálcájával, Iggy Pop félmeztelen színpadi “szettjével”, vagy a már említett Kurt Cobain a leszarom stílusával tűnt ki a tömegből. Na meg persze az alkotásaikkal, ami azért messze fontosabb mindennél.

De legendává csak egyéniségként válhatsz, a tömegcikkek a kukában végzik – kivéve a VW Bogár.

Összeszedtem pár olyan kelléket a 20. század nagyjaitól, amikre elég csak ránézni, és azonnal tudjuk, kiről van szó. Kanye West strasszköves (na jó, az mondjuk gyémánt) fülbevalója azért nem kerülhetett fel a listára, mert arról nem tudjuk pontosan behatárolni, kié. Az lehet akár Jolly vagy Grófo klipsze is. Bunyós Pityu bokszkesztyűje vagy Postás Józsi táskája pedig pont annyira egyedi, mint a művészetük, ha lehet azt ebben a kategóriában definiálni.

Nézzünk meg pár legendát, akik nemcsak önmagukból csináltak kultuszt, hanem egy-egy ruhadarabjukból vagy kellékükből. A galéria ITT látható a kultikus darabokról.

 

A szerzőről

Fesztiválzabáló és léggitár gyilkos vagyok. A rockzene nekem az, ami a régészeknek Attila sírja. Keresem és kutatom. Az más kérdés, hogy én tudom, hol temették el Attilát, de eddig senki nem kérdezett meg róla. Ahogy én sem kérdeztem meg egy régészt sem, hogy miért kell elbutulnia a mainstream zenének. Előszeretettel ragadnak el az érzelmek, és olykor utolér a nosztalgia, amikor még nem vettünk fel telefonnal koncertet, hanem helyette idegenekkel pogóztunk. Ahogy még most is, mert régi vágású gyerek vagyok. Sör és Rock and Roll!

Szólj hozzá!