Huszonöt állomásos turnéra indul idén nyáron Európában és Észak-Amerikában a U2 az idén 30 éves The Joshua Tree című lemezével, amelyen olyan slágerek szerepelnek, mint a Where the Streets Have No Name és a With or Without You.

Az 1987-ben megjelent nagyhatású albumból, amely stadionokat is megtöltő világsztárokká tette az együttes tagjait, 25 millió példány fogyott el. A U2 gitárosa, The Edge (David Howell Evans) a Rolling Stone magazinnak adott interjúban elárulta, még nem döntötték el, hogyan néznek majd ki a turné koncertjei.

"

Nem feltétlenül az A oldal első számával, a Where the Streets Have No Name-mel fog kezdődni a show

"

– mondta el a zenész, aki szerint az album dalai még ma is érvényesek. A nagy slágerek mellett a lemez olyan ritkán előadott dalait is játszani fogják, mint a Trip Through Your Wires és az In God’s Country. Az együttes emellett most először fogja játszani élőben a Red Hill Mining Town című dalt, amelyet az 1980-as évek  brit bányászsztrájkjai ihlettek. A szám sosem szerepelt még a U2 koncertjein, bár 1987-ben többször is megszólalt a beállások alkalmával.

"

Nemrég hallgattam vissza a The Joshua Tree-t, először az elmúlt 30 évben

"

– mondta el Bono, aki szerint az album leginkább egy operára hasonlít, és a dalokból áradó nagy érzelmek – a szerelem, az összetört álmok, a veszteség érzése, a felejtés keresése – most is aktuálisak.

"

Néhány dalt sokszor énekeltem, de az egész albumot egyben még sosem. Készen állok rá, ha a közönségünk is ugyanolyan izgatott, mint mi

"

– hangsúlyozta az énekes. A turné észak-amerikai részén – ahol a Rolling Stone cikke szerint a Bonnaroo fesztivált is útba ejti a U2 – egymást váltva a Mumford & Sons, a OneRepublic és a The Lumineers kíséri az együttest, az európai helyszíneken pedig – Londonban, Berlinben, Rómában, Barcelonában, Dublinban, Amszterdamban, Brüsszelben és Párizsban – Noel Gallagher High Flying Birds nevű formációja lesz a U2 előzenekara. A volt Oasis-gitáros úgy fogalmazott: megtiszteltetés és öröm, hogy hozzáteheti a saját részét “a világ legnagyobb showjához”. A U2 idén tervezi megjelentetni új albumát, amely a Songs of Experience címet fogja viselni.

jt

A lemez címe egy az USA déli részén honos jukkaféle (Yucca brevifolia) neve.
Az album borítóján látható felvétel a kaliforniai Death Valley-ben készült, Zabriskie Pointnál

A U2 1976-ban alakult Dublinban, és ha ezt jobban átgondoljuk, akkor már letaposták a 40. évüket. Az AC/DC mindössze 3 évvel öregebb csak náluk. Szinte hihetetlen!  Kezdetben Feedback néven léptek fel, majd egy tehetségkutató fellépés előtt nevet változtattak és The Hype lett a banda neve. Ez a formáció elég tiszavirág életű volt, és még ebben az évben keresztelték végleges nevére a zenekart: U2 (ez az elnevezése egy felderítő repülőgépnek és egy tengeralattjárónak is). Néhányan úgy tartják, a név az együttes azon meggyőződését is kifejezi, hogy a közönség egyenértékű partner a koncerteken, s ugyanúgy részese a zenének, mint a zenekar tagjai.  Az 1980-as évektől a világ egyik legnépszerűbb zenekarának számítanak, világszerte eddig hozzávetőlegesen 170 millió eladott albummal büszkélkedhetnek. Amerikában hat, Angliában kilenc listavezető lemezük jelent meg, és különböző kategóriákban eddig összesen 22 Grammy-díjat nyertek.

Mondhatni, nem a szél fútta össze a rajongótábort és a világsikert.

A U2 Magyarországon először (és eddig utoljára) a budapesti Népstadionban, 1993. július 23-án lépett fel.  Azóta valahogy ők is elkerülnek minket, pedig 2017-re elég jól állunk stadionokkal, Bono adhatna egy segélykoncertet a rothadó egészségügy vagy bármely más problémánk megsegítésére… Akkor legalább megszolgálná a stadion azt az összeget, amit elvett a kórházaktól. Persze nem akarok demagóg lenni, és főleg nem akarok politizálni, viszont nagyon szeretnék egy U2 koncertet Magyarországon.

Meddig kell rá várni?

Talán, ha ők is nekiindulnak majd, mint a Stones, és keresztbe’-hosszába’ végigturnézzák az világot évről évre, akkor egy mellékvágányon talán begurulnak hozzánk is.

A szerzőről

Fesztiválzabáló és léggitár gyilkos vagyok. A rockzene nekem az, ami a régészeknek Attila sírja. Keresem és kutatom. Az más kérdés, hogy én tudom, hol temették el Attilát, de eddig senki nem kérdezett meg róla. Ahogy én sem kérdeztem meg egy régészt sem, hogy miért kell elbutulnia a mainstream zenének. Előszeretettel ragadnak el az érzelmek, és olykor utolér a nosztalgia, amikor még nem vettünk fel telefonnal koncertet, hanem helyette idegenekkel pogóztunk. Ahogy még most is, mert régi vágású gyerek vagyok. Sör és Rock and Roll!

Szólj hozzá!