Jól indul az év, ma reggel megtudtam, hogy a Rapülők duplázik az Arénában… Töröm a fejem: tipikus magyar sajátosság, hogy szeretjük a szart édes nosztalgiával megélni, vagy más országban is van létjogosultsága egy Rapülők-féle behatárolhatatlanul nem megfejthető produkciónak. Poénnak szar, ahhoz, hogy komoly legyen viszont még szarabb.

Amikor arról írtam, hogy addig menj koncertekre, amíg élnek a legendák, akkor igazából nem a Rapülőkre gondoltam.

Sőt, nem is a retró szilveszterre.

Magyarország sajátos zenekultúrája olyan érthetetlen rendezvényeket produkál, mint a Total Dance fesztivál, Dj Bobo, a Mulatós fesztivál vagy egy (két) Rapülők Aréna “koncert”. Amikor egy Total Dance fesztivált reklámozó óriásplakátot látok, akkor elképzelem, milyen telefonbeszélgetés történhet a szervező és a célszemély között. Már talán maga az előadó is igyekszik kiverni a fejéből, hogy valaha telefosta az étert a szörnyűbbnél szörnyűbb művészetével, erre felhívják Magyarországról, hogy garantálják a telt házat, bárhol is legyen az az esemény. Talán ő maga sem érti, de hát mint tudjuk, pénzért bármit. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a média, elsősorban a rádiók tehetnek arról, hogy nem megy ez a népművelés cucc. Hiába az internet, a rádiók gondoskodnak róla, hogy ne tudjon a magyar felejteni. Akusztikus bűncselekmény minden kiosztott frekvencia. Egy Hofi-idézet jutott eszembe, amikor egyszer – morbid kíváncsiságom által vezérelve – felhívtam egy kereskedelmi rádió kívánságműsorát, és bármit kértem, nem volt…

"

– Kérek 1 kiló fejhúst!
– Nincs.
– Hát akkor, 1,5 kiló pörköltnek valót!
– Nincs.
– Hát akkor, 1 kiló pacalt!
– Nincs.
– Hát akkor, 40 deka sonkát!
– Nincs.
– Hát akkor, 2 kiló oldalast!
– Nincs.
– Hát akkor, 1 kiló lábszárt!
– Nincs.
Főnök kiszól a raktárból:
– Józsi! Ki az aki ennyire válogat?

"

Mondták, válasszak a rádió lejátszási listájából, tehát azok közül, amiket amúgy is óránként kihugyoz az adó. És ha ez még nem lett volna elég, feldobtak egy lehetőséget:

"

Mit szólnék Király Viktor dalához?

"

Mondom, nem, én a Rolling Stones-tól szeretném a Love is Strong című számot. Ebben a pillanatban megértettem, hogy azok, akik a kívánságműsorban úgy kérnek dalt, hogy rábízzák a műsorvezetőre a választást, hasonló utat járhatnak be, mint én – vagy tényleg teljesen mindegy, mit hall majd Józsi bácsi a neki küldött születésnapi köszöntő után.

A Rapülők Mikulásra kijött egy videóval (csak erős idegzetűeknek), amelyben koncertjegyeket osztottak ki, ha valaki tudott idézni a Rapülők dalszövegeiből. Nos, sajnos még én is képes vagyok erre, mert a 90-es években a nyári munkán Danubius rádiót kellett hallgatnom napi 8 órában, és hát nem tudtam teljesen kitörölni az elmémből, amiket ott hallottam. Sajnos ezzel kell már együtt élnem. A videóban egyébként Gesztiék autójának a rendszáma RAP-001! Igen! Szóval akár én is nevezhetem magam Mr. Olympiának minden következmény nélkül? (A Mr. Olympia a testépítés legrangosabb versenye.)

A Mulatós és Sláger TV térnyerése a kultúra elleni legsúlyosabb csapás, ezzel mélyaltatásban tartják az igényes hazai zenét. És ez nem globális tendencia, mert még a divatzenék sem annyira hitványak, mint az ezen csatornák által kiokádott szar.

És hogy került párhuzamba a Rapülők mindezekkel?

A hazai popzene végre kilábalt a 90-es évek minősíthetetlen sötét verméből, végre elindult pár éve egy fejlődés, amire ha nem vigyázunk, akkor újra visszaeshet a mérce, és akár Böjte Csaba is készíthet gengszterrap lemezt, mert minden fontosabb lesz majd, mint maga a zene és a hitelesség. És mi az a minden? Kettőt találhattok.

Mivel is zárhatnám, mint egy újabb Hofi-idézettel. Megkérdezik Árpád vezért, miért éppen a Kárpát-medencébe telepedett le a honfoglaláskor.

"

– Mert szélvédett!
– Hát, szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is…

"
 

A szerzőről

Fesztiválzabáló és léggitár gyilkos vagyok. A rockzene nekem az, ami a régészeknek Attila sírja. Keresem és kutatom. Az más kérdés, hogy én tudom, hol temették el Attilát, de eddig senki nem kérdezett meg róla. Ahogy én sem kérdeztem meg egy régészt sem, hogy miért kell elbutulnia a mainstream zenének. Előszeretettel ragadnak el az érzelmek, és olykor utolér a nosztalgia, amikor még nem vettünk fel telefonnal koncertet, hanem helyette idegenekkel pogóztunk. Ahogy még most is, mert régi vágású gyerek vagyok. Sör és Rock and Roll!

Szólj hozzá!