Vadság, szenvedély, lázadás, az élet rockkal és szabadsággal fűszerezve, két életérzés, amely kéz a kézben jár és összeforr. Jelen esetben egy férfi személyében, aki igen nagy utat tett meg, akinek gyermekkori álmai valóra váltak, de újra és újra képes visszamenni a gyökerekhez és megélni a pillanatot.

És ha már megvalósult álmok, vagy, ahogy Sidi mondja, „igazi Hollywoodi story – közhely ide vagy oda”, a Tankcsapda gitárosát az a megtiszteltetés érte, hogy ő lett a Harley-Davidson magyarországi nagykövete.

Sidit senkinek sem kell bemutatni, nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy egy egész ország ismeri és szereti őt, és nem csak azért, mert Magyarország legnépszerűbb rock zenekarában, a Tankcsapdában játszik, hanem mert egy barátságos, vidám, közvetlen, az ő szavaival élve „hamisítatlan alföldi gyerek”.  Ez az alföldi gyerek pedig már egészen fiatalon, kissrác korában szerelembe esett, először úgy 10 évesen a zenébe, majd később a motorozás ejtette rabul.

Ha zene, akkor pedig egyből a keményebb, rock-metál vonal fogta meg, az Iron Maiden és a Pokolgép Totális Metál album dalai szóltak max hangerővel a kazettás magnóból. Zenerajongóból, zenész, majd igazi rocksztárrá vált. Egy olyan emberré, akit a hét minden napján körbevesznek a rajongók, aki zenésztársait a családjának tekinti, aki a koncert előtti másodpercekben, az intro alatt kinéz a felspannolt tömegre és egy pillanatra elmereng és boldogan gondol vissza a kezdetekre és az eddig megtett útra.

h-d_sidihd_04

És ha már út, akkor Sidi másik szenvedélye a motorozás, és ahogy mondja, „legtöbbször nem az a lényeg, hogy hová megyünk, hanem csak felpattanunk a motorra és nekiindulunk a világnak, mert nem a cél, hanem maga az út a lényeg, ahogy ott ülsz a nyeregben és pillanatok alatt kitisztul a fejed és a gondolataid a helyükre kerülnek. A motorozás által pedig igaz barátságokra lelsz, gazdagabbá válsz tőle.”

Ha motor, akkor pedig a nagy álom egy Harley-Davidson volt, 16 évesen a 251-es MZ nyergében úgy motoroztunk, hogy azt képzeltük, hogy egy Harley.” – emlékszik mosolyogva vissza

Aztán úgy 1 éve végre már saját Harley-jára pattanhatott fel, és mint mondja, azóta tavasztól, őszig még a közértbe is azzal megy, esténként felül és sokszor cél nélkül nekivág egy pihentető, 1,5-2 órás túrának az Alföldön. 8 000 kilométerrel és számtalan szép élménnyel a háta mögött az igazi nagy útitervek is megszülettek már Sidi fejében: Las Vegas, Grand Kanyon, 66-os út, és a gyönyörű Ausztriába is visszavágyik. Szereti a klasszikus stílusú Heritage Softail gépét, de ha mégis lecserélné, akkor vagy egy Breakout, vagy egy Fat Boy modellt választana, „az új gyengém a matt fekete fényezés”.

Sidinek nemcsak a motorok, de a H-D motoros és divatruházata is bejön, és nemcsak azért mert prémium minőségű és exkluzív, hanem mint mondja, egy életérzést sugall, ugyanazt az öntörvényű üzenetet közvetíti, mint a rock zene, a szabadságot. Az öltözködés egyben önkifejezés is, így örömmel képviseli a legendás márkát a nagyközönség felé.

Zárásként a fiataloknak pedig csak annyit üzent, hogy „a koncertek mellett, ha tehetik, üljenek motorra és tapasztalják meg ők is ezt a szabadság-élményt!”

Sidi ott lesz a Budapest Motor Fesztiválon is, gyere el a Harley-Davidson standhoz február 24-én 14:00-kor és készíts egy közös, Harley-s, vagány képet vele!

A szerzőről

Fesztiválzabáló és léggitár gyilkos vagyok. A rockzene nekem az, ami a régészeknek Attila sírja. Keresem és kutatom. Az más kérdés, hogy én tudom, hol temették el Attilát, de eddig senki nem kérdezett meg róla. Ahogy én sem kérdeztem meg egy régészt sem, hogy miért kell elbutulnia a mainstream zenének. Előszeretettel ragadnak el az érzelmek, és olykor utolér a nosztalgia, amikor még nem vettünk fel telefonnal koncertet, hanem helyette idegenekkel pogóztunk. Ahogy még most is, mert régi vágású gyerek vagyok. Sör és Rock and Roll!

Szólj hozzá!