A napokban ünnepelte 78. születésnapját Terence Hill, ezúttal azonban nem a nagy pofozó párosról lesz szó, mert Olaszország mellett Franciaország is adott nekünk igazán jó vígjátékokat és nagyszerű színészi alakításokat, amiket méltán lehet egy lapon emlegetni a babos párossal és kollégáikkal. Jobban bele gondolva, nem is értem, miért utálom a franciákat…

Talán kezdjük az egyik nagy kedvencemmel, a nemrégiben életműdíjjal jutalmazott legendával, Jean-Paul Belmondóval. Korának hatalmas nőcsábásza nem az Alain Delon-féle jóképű, kimért tulajdonságaival nyerte el a női szíveket és a férfiak szimpátiáját, hanem karakteres arcával, kisportolt alkatával és utánozhatatlan humorával. Én – a Macskanadrág (újabban meg a Timur Lenk) zenekar nótájával ellentétben – nem Alain Delon szerettem volna lenni, hanem Jean-Paul Belmondo – ami, valljuk be, nem jött össze. Az ezerarcú színész minden szerepben otthon érezte magát, és elhittük minden mozzanatát. Volt ellenállhatatlan szélhámos a Javíthatatlan című filmben, bankrabló Montreálban, volt Szabadlábon Velencében, csalfa férj a Kellemes húsvéti ünnepekben (hamarosan aktuális, könnyesre nevetős), idegenlégiós Az arany bűvöletében, a második világháborús Ászok Ászában olimpiai bokszedző és náciverő és a többi…

Franciaországnak is volt egy nagy duója, méghozzá Gerard Depardieu és Pierre Richard. A párosnak sajnos csak három közös filmje volt, de külön-külön is rengeteg jókedvvel ajándékozták meg a nézőket. A kelekótya balfék és az izomagyú pofozógép közös filmjei (amiket Hollywood is előszeretettel vett át amerikai színészekkel): A Balfácán, A Balekok és a Négy balkezes. Depardieu szerepelt többek között a Cyrano de Bergeracban, a Zöld kártyában vagy Kolumbusz Kristófként az 1492 – A Paradicsom meghódítása című filmben. Pierre Richard nagy alakításai közé tartozik a Magas szőke férfi felemás cipőben vagy a Félénk vagyok, de hódítani akarok.

Vajon akad, aki nem ismeri a franciák leghíresebb nevettetője, Louis de Funes nevét? Annak ellenére, hogy több mint 30 éve elhunyt, a filmjeit hatalmas kultusz övezi. A mindenki csendőre, az utánozhatatlan mimikával rendelkező rabbi, a horgászok mestere, a földönkívüliek nagy barátja és az éttermek rettegett kritikusa – talán nem is lenne rá elég kifejezés, amivel a sokoldalúságát körül lehetne írni. Ha Fantomast nem is sikerült elkapnia, a nézőket annál inkább, akik megszámlálhatatlan sokszor nézték végig hatalmas alakításait. Filmeket felsorolni? Úgy érzem, jelen esetben felesleges!

A szerzőről

“Művészi vénámban poéta vér csorog, a formás tini lányoktól ihletet kapok. Mert minden évben virágzik a pipacs, ó, én majd el tiprom piros kis szirmodat.” A viccet félre téve, Peti vagyok Iróniaból, ahol az irónok szarkasztikus titkos társasága, ördögi cinizmussal szövögeti, világuralomra törő terveit. Mert Irónia az iróniaiaké!

Szólj hozzá!