A Sex Pistols énekeseként mondhatni a szigetország nemzeti kincse lett Rotten. Noha mindössze négy kislemezt és egy stúdióalbumot ( Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols) adtak ki, mégis a punk mozgalom zászlóshajója lett a zenekar. A rajongók és a kritikusok egyaránt a rocktörténelem fontos darabjának tartják az albumukat. Nagy hatással volt a későbbi punkegyüttesekre és más műfajok képviselőire is. 1987-ben a Rolling Stone “Az elmúlt 20 év 100 legjobb albuma” listán a 2. helyet adta neki. 2003-ban a magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 41. helyre került.

John Joseph Lydon néven látta meg a napvilágot Londonban, 1956 január 31-én és már gyerekkorában kitűnt lázadó szemléletével. Akkoriban olyan rockzenekarokat hallgatott, mint Alice Cooper, Iggy Pop, Hawkwind vagy a T.Rex, és úgy érezte, ez megköveteli tőle a hosszú hajat. Apja ellenezte a loboncot, és ennek gyakran hangot is adott, mire a nyomás hatására egyszer Lydon ugyan levágatta, ám legott zöldre festette, és úgy ment haza. 15 évesen kirúgták az iskolából. Ekkor a Hackney and Kingsway Princeton College állami iskolába került, ahol összebarátkozott John Simon Ritchie-vel, aki Sid Viciousként vált ismertté. (Egyébként Lydon adta neki ezt a nevet a szülei hörcsöge után.) Lydon és Vicious néhány öregedő hippivel squattingolni (illegális házfoglalók) kezdtek a gazdagnak számító Hampstead területén. Kimaradtak az iskolából, amely úgyis messze volt az otthonuktól. Később, barátainak köszönhetően, munkát kapott egy játszótéren. Itt fabarkácsolást tanított a gyerekeknek, de kirúgták, miután a szülők panaszt tettek a fura zöldhajúra, akik a gyerekeiket tanította. Lydon és barátai, köztük Vicious, londoni klubokba  kezdtek járni, majd reggae és meleg klubok állandó látogatói lettek. Utóbbit Lydon azért szerette, mert ott „önmagad lehettél, senki nem zavart”

Johnny Rotten

Saját maga által kreált megjelenése és öltözködési stílusa miatt nem kerülte el az álmélkodó tekinteteket, az utcán találta meg a Sex Pistols menedzsere (Malcolm McLaren) is azzal, hogy legyen a zenekar énekese. McLarent lenyűgözte Lydon toprongyos megjelenése és egyedi stílusa, főként narancsszínű haja, valamint módosított Pink Floyd trikója (az együttes tagjainak szemeit Lydon kiszúrta, és az együttes neve fölé az Utálom szót írta).

Innen indult a punk mozgalom legjelentősebb zenekarának rövid, mindössze két és fél évnyi diadalmenete, és kitört az utolsó nagy zenei és morális zűrzavar.

Az együttes országos felháborodást váltott ki, a média tiltakozott Lydon dalszövegei és bohóckodásaik, köztük az élő adásban való káromkodásuk ellen. Az együttes gyakori szereplése miatt a médiában, Lydont széles körben a punk mozgalom vezéralakjának tartották, habár ezt a nézetet a punk mozgalom tagjai nem osztották.

john_lydon_0

Lydon 1978-ban kiszállt a zenekarból egy amerikai turnét követően, és bejelentette az együttes végét, és még ebben az évben megalapítja Public Image Limited (PiL) posztpunk együttesét. Az együttes kezdetben elért néhány kritikai sikert, főleg 1979-es Metal Box (más néven Second Edition) albumukért. Az indusztriális mozgalom több későbbi képviselőjére nagy hatással voltak, de más előadók is megemlítették őket a Red Hot Chili Pepperstől a Massive Attackig. Johnny Rotten kétségkívül letette kéznyomát a zeneiparban és ikonikus alakja lett a világnak. Botrányhős és örökös lázadó, ám ezek mellett érdemei elévülhetetlenek. 1980-ban a The Clash frontembere, Joe Strummer úgy nyilatkozott arra a kérdésre, hogy mi szerepel a zenekar célkitűzéseiben azt a választ adta, hogy

"

Nagyobbnak kell lennünk a Sex Pistols-nál

"
.

Rotten válasza a kijelentésre persze nem maradt el:

"

Emberi lényként Joe jószívű volt. Csak egy kicsit összezavarodott. Számomra az a zenekar megrekedt a szlogenképzésben. És tréfáskodó és művészieskedő – nagyon művészieskedő és mesterkélt. Halálkomoly balos szocializmus – úgy értem, dögunalom! Tudod: dögunalom! A szocializmus egyáltalán nem segít a munkásosztálybeli embereken. Csak a gazdagok érzik úgy tőle, mintha törődnének velük.

"

Lydon 1993-ban megírta önéletrajzát, amely magyarul Rotten – Íreknek, feketéknek, kutyáknak tilos! – Legendák élve vagy halva címmel jelent meg, és ameylben félelmetes őszinteséggel írja le a Pistols-éveket. Isten éltessen, Lydon!

 

A szerzőről

Fesztiválzabáló és léggitár gyilkos vagyok. A rockzene nekem az, ami a régészeknek Attila sírja. Keresem és kutatom. Az más kérdés, hogy én tudom, hol temették el Attilát, de eddig senki nem kérdezett meg róla. Ahogy én sem kérdeztem meg egy régészt sem, hogy miért kell elbutulnia a mainstream zenének. Előszeretettel ragadnak el az érzelmek, és olykor utolér a nosztalgia, amikor még nem vettünk fel telefonnal koncertet, hanem helyette idegenekkel pogóztunk. Ahogy még most is, mert régi vágású gyerek vagyok. Sör és Rock and Roll!

Szólj hozzá!