Megnéztük a „Kárpátalja az orosz-ukrán konfliktus árnyékában” című fotókiállítást a Magyar Fotográfusok Házában. A fotós Végh László.

Kárpátalja sok szempontból olyan, mint egy elhanyagolt mostohatestvér az elszakított magyar országrészek között. Általánosságban oda jut a legkevesebb figyelem innen. A kelet-ukrajnai konfliktus ugyan odavonzott ugyan némi reflektorfényt, de az emberek mindennapjairól nagyon keveset tudunk. Ez sarkallta arra Végh Lászlót, hogy kijárjon oda fényképezni. Tavaly és tavalyelőtt került sor a kiruccanásokra, ahol a fotográfus az ott élő emberek mindennapjait fotózta.

"

„Kárpátalján az idő előrehaladtával egyre inkább tudatosult bennem, hogy mennyire leegyszerűsítve láttam itthonról a soknemzetiségű vidéket, melynek vaktérképén a közel kétéves kutatómunka során is csak kisebb területe körvonalazódott ki”

"

– mondta Végh László.

Elmondása szerint eleinte a kelet-ukrajnai konfliktus kárpátaljai hatásaira volt kíváncsi. A frontot megjárt embereket fotózta, a családfő nélkül maradt otthonokat, a perifériára került népréteget. És persze közben sikerült a tervezettnél mélyebbre jutni. A tárlat elképesztően ütős, de ebben szerepet játszhat, hogy nagyjából csak egy tucat fénykép függ a Fotográfusok Háza falain. Tehát csak a legütősebbek legütősebbjei. A képek atmoszférát teremtenek (illetve, inkább átadják), valósággal odaviszik az embert, aki szinte hallja a háttér vadonjából a madarak csicsergését, szinte érzi a föld alatti pince dohszagát, vagy a növényeket meghajlító szelet az arcán.

Idejekorán félbeszakadt, derékba tört, kilátástalanná vált életek jelennek meg a képeket, de ugyanakkor ott van a fiatalság, az élni akarás, az életigenlés és a boldogság is. Egyszerűen emberek vannak a képeken, életek, sorsok, és a tárlat elég jó ahhoz, hogy közel hozza őket a nézőhöz, aki lelki alkatától függően dolgozza fel, amit lát. Nehéz, súlyos anyag ez, azoknak ajánlott, akik nem félnek belenézni a minket körülvevő világ azon szeleteibe, amelyekről a hétköznapokon általában inkább nem is veszünk tudomást.

"

„Bár az életszínvonal folyamatos romlása, az ukrán fizetőeszköz értéktelenedése, s a mindent átszövő korrupció megnehezíti a mindennapokat és megnövelte a kivándorlók számát, mégis él a remény azokban, akik a maradás mellett döntenek.”

"

A kiállítás március 12-ig tekinthető meg a Magyar Fotográfusok Házában, azaz a Mai Manó Házban. Még odaértek!

A szerzőről

Kétgyerekes családapa vagyok. Sok minden érdekel. Írtam már kultúráról (ANTROPOS.HU, kikötő online), fociról (FourFourTwo.hu), rockzenéről (ROCK INFORM), a reklámszakmáról (marketinginfo), gazdaságról (ORIGO), belpolitikáról (ORIGO) és általánosságban zenéről (ORIGO). Az újságírás előtt-mellett-közben voltam marketing asszisztens, parkettakereskedő, média-tanácsadó és képregénybolt-vezető is. Régebben zenéltem is, én voltam a dobosa a Wertigo, a Tub Snipes, a Grindhouse és a Dark Dudes Rising zenekaroknak. Kedvenc hobbim, hogy a lányaimmal kavicsokat dobálunk a pocsolyákba.

Szólj hozzá!