Nézzük meg a karácsonyi dömping értékelhető oldalát, mit üzen a punk-rock a fogyasztói társadalomnak.

Az év ezen időszakában sztereóban kapjunk a hallójáratainkba a száncsengő csilingelést, a boltokban tömeg és verekedés az utolsó darab integető maciért és a nem túl giccses szobaszökőkútért (de). Igyekszik a társadalom megélni a szeretet ünnepét, amit pénzben sem sajnál kifejezni, mint a jó örömlánynak, úgy repkednek a bankók. Hitelreklámok, THM, gyorskölcsön… Jó ötlet volt!

Mi maradunk a zenénél.

A Disco Expressz slágere azért indítja a listát, mert talán az egyik legjobb ebben a kategóriában, ahogy Billy Idol dalát átgyúrták és karácsonyi hangulattal töltötték meg. Persze, amolyan rockosan csak, semmi nyál.

 

A Prosectura a hazai punk élet egyik kultikus zenekara, akik a mai napig ugyan olyan hülyék – szerencsére. A karácsonyi daluk igazi magyar életérzéssel van tele. Ajándékozás közben talán ezt a legjobb hallgatni.

 

A Die Toten Hosen egy külön karácsonyi albumot adott ki, amit egyébként magam is szoktam hallgatni az ünnepek alatt. Erről az albumról talán a legjobb nóta pedig mindenképp ez lenne. Hangot fel, katarzis a végén várható.

 

A Timur Lenk a világ egyetlen egyházzá avanzsált zenekara, akik mindenből viccet csinálnak, csak a koncertek utáni teljes gázsi elivása az, amit komolyan vesznek. Imádjuk őket!

 

Alice Cooper sem feledkezik meg a karácsonyról, a horror-rock nagyapja 2017-ben végre újra hazánkban rázza meg magát a Fezen Fesztiválon.

 

A Tankcsapda rögtönzött dala egy kereskedelmi rádió adásában lett előadva, egyszerű és nagyszerű.

 

A Kovbojok afféle szarfetisiszta zenekar, akik annyira hülyék (jó értelemben), hogy ezt a közönség is észrevette. A Rockmaraton fesztiválon sosem hagyjuk ki, rájuk lehet inni rendesen. Enni már kevésbé.

 

A Zorall sem maradhat ki a listáról, az ország feldolgozó zenekara nemcsak a régi dalokat csomagolja újra, hanem az ünnepeket is.

A szerzőről

Fesztiválzabáló és léggitár gyilkos vagyok. A rockzene nekem az, ami a régészeknek Attila sírja. Keresem és kutatom. Az más kérdés, hogy én tudom, hol temették el Attilát, de eddig senki nem kérdezett meg róla. Ahogy én sem kérdeztem meg egy régészt sem, hogy miért kell elbutulnia a mainstream zenének. Előszeretettel ragadnak el az érzelmek, és olykor utolér a nosztalgia, amikor még nem vettünk fel telefonnal koncertet, hanem helyette idegenekkel pogóztunk. Ahogy még most is, mert régi vágású gyerek vagyok. Sör és Rock and Roll!

Szólj hozzá!