A tavalyi év legnagyobb meglepetése kétséget kizáróan a Gone Is Gone elnevezésű, újkeletű super group debüt albuma volt.

Persze most bele lehet magyarázni, hogy tavaly itt volt nekünk a Metallica új lemeze, de az én meglátásom szerint az csak egy erősen középszerű anyag lett. Mit is gondolt Ulrich, hogy a nép csak azért kajálja majd a gyenge dalokat, mert pl. Lemmy előtt tisztelegnek? Hahó! Emberek! Itt olyan anyag volt születőben, ami messze túl mutat a középszerűn, de még a jón is jóval tovább. És most itt van az év elején már az Echolocation (is).

Mint kiderült, a Troy Sanders vezette csapat a tavalyi évben az atom fogós Gone Is Gone-nal csak egy EP-t mutattak nekünk, így az Echolocation által kaphatjuk meg az első igazi albumot. Ettől függetlenül a tavalyi lemez azóta is rendszeres látogatója a lejátszómnak, és ez így marad hosszú-hosszú ideig, akárcsak az összes többi Mastodon anyag.

Egyszerűen nem értem ezt a faszit. Honnan van egy embernek ennyi energiája, ideje és kreativitása? Most fog hamarosan megjelenni a Mastodon új dupla ( BAZE DUPLA!) albuma. mellette pedig ugye ott van a manapság nem igazán aktív Killer Be Killed és a Gone Is Gone, amivel szűk egy év alatt leraktak két olyan albumot az asztalra, amilyet manapság kevesen csinálnak a nagyok közül. Mindenki azzal van elfoglalva, hogy a Cavalera szart sem tud élőben, hogy Anselmo mekkora egy köcsögi, a Metallica, ha Skrillex-et dolgoz fel akkor is Isten marad, na meg persze azzal, hogy a Slayer még durvább, mint valaha, a Maiden meg örökké császár. Csak közben elfeledkeznek az olyan dolgokról, hogy eközben vannak olyan zenészek, akik nem a múltból akarnak megélni, hanem folyamatosan hozzák a jobbnál jobb anyagokat. Tisztelet a kivételnek!

De nézzük is, hogy milyen lett az új album, ami január hatodikán látta meg a napvilágot. Igaz, mi már karácsony előtt elkezdtük hallgatni, és azóta nem is bírunk tőle elszakadni. Karácsony környékén rám jött egy őrületes Motörhead-láz is, de valahogy reggelente, amikor megyek munkába gondolkodás nélkül a GIG-re kattintok a telefonomon. Az új anyag merőben más, mint a tavalyi elődje. Tavaly úgy kezdtem el hallgatni a zenekart, hogy fingom sem volt, kik vannak benne, csak megkaptam, hogy ezt meg kell hallgatnom – és raktam is a lejátszóba. Elsőre az tűnt fel, hogy tele van az egész anyag olyan energiával, mint a Mastodon volt a Hunter albumon. Aztán jött az ének, és minden leesett. Az egész albumot végigkísérte az az energia, az a hangulat, ami miatt imádom Mr. Sanders anyabandáját. Emiatt hatalmas várakozással estem neki az Echolocation-nek.

Első körben nagyon meglepődtem, és nagyon nehezen fogadtam be az új szerzeményeket. A hangzással semmi probléma nincs, megmaradt az, amit megszokhattunk a srácoktól. Külön tetszik az erőteljes, telt, egyből felismerhető basszus. Tudod, olyan ez, mint amikor meghallottad anno Lemmy gitárját. Ezer közül is egyből felismered. Az album gyönyörűen fel van építve. A nyitó Sentient annyira lassú, annyira nyugalmas, hogy első körben nem is kelti fel az érdeklődésedet. Olyan, mint amikor leülsz a barátnőddel/ barátoddal a vacsorához, és várod a pincért az étlappal. Tudod, hogy jó lesz, de addig még nem igazán figyelsz a dolgokra. Aztán jön egyből a már korábbról ismert Gift. Nem meglepetés, hogy elsőre nekem anno ez a dal is rettentően furcsa volt. Igazi Mastodon-hatás, ott sem tudod elsőre befogadni a dalokat, kell érniük egy kicsit, és többször meg kell hallgatnod, hogy ráérezz az ízére. Az abszolút kedvencem az albumról a Dublin.

Mentem haza egyik éjjel a kettes villamossal a Duna parton, és arra gondoltam, hogyha egyszer apuka leszek, a gyerekemnek össze kell raknom valami ultimate altató playlist-et. Tudod, ezen a listámon nem Halász Judit lesz, de nem is Pap Rita, de még csak nem is valami indiai jóga mester relaxációs szerzeménye. Sokkal inkább olyan rock-metal dalok, amiktől az ember nyugodtan alszik. tele vagyunk ilyen dalokkal, de ezt a listát egyértelműen a Dublin fogja nyitni. Ez nem lehet kérdés. Van ez egészben valami sejtelmes, valami olyan hatás, ami egy másik dimenzióba röpíti el az embert, valami, amitől megnyugszol, valami, ami felébreszti a kíváncsiságodat, valami megfoghatatlan és egyben megmagyarázhatatlan. Imádom ezt a dalt. Ha manapság fele ennyire jó dalok születnének csak…. Ahh, nem is mondok többet, hanem beszéljünk a következő dalról. Az Ornament olyan a Dublin után, mintha egy ébresztő lenne. Ami arra szólít, hogy nyisd ki a szemed, itt az ideje, hogy a világ mögé láss. A Reverb és delayben és chorus pedálban gazdag gitárok, na meg a dob melletti shaker idézi vissza legjobban az előző anyag hangulatát. Mondanom sem kell, hogy ez volt az első dal, ami egyből fel keltette a figyelmemet az albumon. Tele van azzal a bizonyos ősi energiával. A Pawns-t nyitó káosz utána egyből olyan érzésünk lehet, mintha egy rémálomba csöppentünk volna. Nem tudod, hogy hova kapd a fejedet, mire figyelj, egyszerűen nincs a kezedben a kontroll.

IMÁDNI FOGOD.

Az album további részére a lassabb témák és néhol a mechanikus hangzással kevert törzsi dobok lesznek főleg a jellemzők, akárcsak a Roads-ban, ami amúgy egy klasszikus Faith No More számként is teljesen megállná a helyét. Egyszerűen lehetetlen rosszat mondani erről az anyagról. Ennél szebb nyitányát a 2017-es évnek el sem tudtam volna képzelni. Oké… Ha új, DOWN anyag lett volna, nem sírna a szám! Egy biztos, ha ilyen anyagokkal lesz tele az idei év akkor a végén nehéz lesz TOP 10-es listát készíteni!

Béke, Szeretet, Metal!

A szerzőről

A jövőben én leszek a felelős, hogy a rock–metál világ nagyágyúiról minél több friss hírt és koncertbeszámolót kapjatok. Ígérem, nem leszek tétlen! Az igazán nagyok mellett pedig folyamatosan leereszkedünk az igazi mély underground pokolba is, hogy lássátok, mi megy a felszín alatt. Teljes magabiztossággal merem állítani, hogy rengeteg jó zenekar van (nem csak hazánkban) hanem külföldön is, akik nem kaptak eddig kellő figyelmet. Ebből a mocsokból származom én is, így garantálom, hogy nem fogtok unatkozni, ha minket választotok! Ha esetleg szeretnétek a zenekarotokról egy velős kritikát, keressetek engem!

Szólj hozzá!