Március 31-én jelenik meg a június 14-én hazánkba is ellátogató Mastodon legújabb albuma, az Emperor Of Sand, de mi már belevetettük magunkat!

A zenekar az elmúlt években nem volt egyszerű helyzetben. Na, nem a zenekaron belül voltak problémák, hanem sokkal inkább a magánéletükben, mert szinte mindegyiküknek elhunyt az elmúlt évben egy közeli hozzátartozója. Hiába, a halál nem válogat, és ezt csak akkor érezzük, értjük meg tényleg, amikor velünk is megtörténnek ezek a dolgok. Ez meglepő módon tökéletes alapozás volt ahhoz, hogy az Emperor Of Sand már levegyen a lábamról és azt tudjam mondani, így március közepén, hogy ez az év albuma.

Az előzetes két dalt, a Sultan Curset és a Show Yourselfet már ismertük, sőt az utóbbihoz klip is készült, amit, ugye, mindannyian jól ismerünk. Ez a két dal amúgy tökéletesen felvezette az albumot, pontosan megmutatta, hogy mire is számítsunk, mivel a dalok ezeken a határmezsgyéken mozognak végig. A lightosabb, dallamosabb Hunter-lemezt felidéző hangulat, illetve az előző Once More Around The Sun hangulatát, ám ez néhol kapott egy kis Crack The Sky-os progresszivitást egy nagy adag ős-mastodonos agresszív gitárral. Ha tök egyszerűen akarom megfogalmazni, a zúzósabb témák itt tényleg keményebbek lettek, a dallamosak pedig még dallamosabbak. A dallamokat, ahogy az én fülem engedte főleg Brann Dailor dobosnak köszönhetjük, aki a kellemes ének mellett olyan témákat hoz le az albumon, hogy az ember azt se tudja, hogy hova kapja a fejét, melyik tamot püföli éppen. Külön kiemelem a Steambreather dalban nyújtott teljesítményét.

Az bazd+…

Már alapból amilyen vészjósló gitár sounddal és témával indul, az ad az egésznek egy löketet, de Brann éneke… egyszerűen elragad magával. Ebben a dalban remekül fellelhető a Crack The Sky-os progosabb gitárhangzás is, aminek köszönhetően az egész daltól borsódzik a háta az embernek. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez az egyik legerősebb dal az albumon, marhára várom, hogy élőben milyen lesz,

de én még szar Mastodon koncerten nem voltam.

Ami nekem elsőként feltűnt érdekesség, hogy a Once More Around The Sun-hoz képest Troy Sanders basszusgitáros itt jóval kevesebb szerepet kap a mikrofonnál, és inkább Brann és Brent vette magára a főszerepet. Utóbbinak nem mindenki örül, mivel a gitáros teljesítménye élőben néha eléggé megkérdőjelezhető, de – ha megnéztek pár videót a neten – látszik a fejlődés rajta. Bár én is jobban szeretem, ha inkább az olyan elvetemült szólókat írja, mint a World To The Wise-ban. Bill Kelliher pedig hozza a gyilkos riffeket egymás után, ahogy azt a rövid stúdióvideójukban is elmondták a srácok.

Egész nap csak riffel, riffel és riffel, ja meg néha azért riffel.

Anno a Hunterrel nagyon nehezen barátkoztam meg, nagyon sokáig nem értettem, hogy mi ez az egész. Ezúttal egyetlen egy számot fogadok nehezen, az az Andromeda. Talán súlyosságában ez idézi a legjobban a leviathanos időket, mondhatni, hogy ez egy igazi ős-Mastodon-dal. Ettől függetlenül az egész album egy relatíve könnyen emészthető dolog egy olyan gyomornak, ami eddig is bevette a Mastodon nem éppen hétköznapi munkásságát. Az albumot záró Jaguar God egy könnyedebb szerzemény, ami segít feldolgozni az itt történteket, mind a zenekartagoknak, mind pedig a hallgatóságnak.

Így, pár nap hallgatás után azt tudom mondani, hogy megérte már előre imádni ezt az anyagot, nem kellett egy percet sem csalódnom benne, de még hallgatni kell, mert biztos vagyok benne, hogy vannak még elrejtve olyan apró finomságok, amiket észre sem lehet venni, csak akkor, amikor már századjára hallgatod meg.

A szultán átka Budapestet fenyegeti: jön a Mastodon!

A szerzőről

A jövőben én leszek a felelős, hogy a rock–metál világ nagyágyúiról minél több friss hírt és koncertbeszámolót kapjatok. Ígérem, nem leszek tétlen! Az igazán nagyok mellett pedig folyamatosan leereszkedünk az igazi mély underground pokolba is, hogy lássátok, mi megy a felszín alatt. Teljes magabiztossággal merem állítani, hogy rengeteg jó zenekar van (nem csak hazánkban) hanem külföldön is, akik nem kaptak eddig kellő figyelmet. Ebből a mocsokból származom én is, így garantálom, hogy nem fogtok unatkozni, ha minket választotok! Ha esetleg szeretnétek a zenekarotokról egy velős kritikát, keressetek engem!

Szólj hozzá!