Be kell, hogy lássam: akármennyire is imádom a stoner zenét, azért a kemény mínuszos időjáráshoz nem igazán klappol, sokkal nehezebben kap el a hangulat. Ilyenkor mit csinálsz? Előkeresel pár régebbi, fagyosabb zenét, vagy egyszerűen csak valami még sötétebbet. Kapóra jött a lengyel Batushka Litourgiya című albuma, és még inkább a düreres koncert!

Most itt az elején tisztázzunk valamit. Kibaszottul nem vagyok black metal rajongó, kegyetlenül ritka az, hogy én nekiálljak ezt a műfajt hallgatni. Miért? Számomra egy idő után halál unalmassá válik a kettőszáz BPM feletti eget verő tekerés és a sátáni vinnyogás. Ellenben az év elején most mégis úgy döntöttem, hogy a lengyel csodazenekart – akik kevesebb mint egy év alatt tettek világhírnévre szert – azért még sem hagyom ki. Plusz tegyük hozzá, hogy amit tolnak, az tényleg nem szar, legalábbis lemezen.

A bemelegítő zenekar a szintén lengyel Arkona volt. Nem, nem a folk szutyok, hanem itt végelgyengülésig igazi kemény, az arcunkat is kipingáló black metal volt. Amúgy, nem is volt rossz! Úgy mentem be a Dürer középső termébe, hogy fingom nem volt a zenekarról, sőt arról sem, hogy mit csinálnak. De az elején már meggyőztek, hogy nem kell az előadásuk alatt kimennem a pulthoz. Ráér az még egy darabig. Meglepően, illetve számomra meglepően eléggé sokan kíváncsiak voltak a nyitó bandára is. A srácok relatíve nem szóltak szarul, ellenben, ahol mi álltunk, ott a ritmus gitárból egyszerűen semmit nem lehetett hallani, illetve a dobnál a cinek túl voltak tolva, de ez ugyanígy érvényes volt az est fénypontjára, a Batushkára is. Nagy kommunikáció nem volt a közönséggel, csak egy Thank you, Budapest hangzott el. Be kell vallani, hogy tényleg van kurázsi a zenekarban, ellenben én húsz perc után elkezdtem unni a mérhetetlen tempójú tekerést, és elkezdtem inkább a rossz fényképeket törölni a telefonomból. Velem ellentétben azonban a közönség nagyon vevő volt az egész előadásra, ami látható is volt. Hogyan? Akinek volt egy nagy adag rőzséje, az helikoptert megszégyenítő módon pörgette a propellereket (hajzuhatagokat).

Rövid átszerelés, nekünk pont belefér még egy sör, kis elmélkedés, találkozás régi haverokkal, dumálás – és kezdetét veszi a mise. Sok meglepetésre nem kellett számítanunk, mivel a Litourgiya az egyetlen anyaga a zenekarnak, és ezt tolják el minden koncerten töviről hegyire. A belépés, a tömjénezés, a gyertyagyújtás, a koponya a színpad elején és az ikon elrepít egy különleges hangulat világba. Amire szükség is van ehhez a zenéhez. Mondhatjuk bátran, hogy az underground Ghost-járól beszélünk a Batushka személyében. De miért van fontos szerepe a sok teátrális kelléknek? Ez is marha egyszerű. A zenekar nem tudja olyan szinten visszahozni élőben az anyagot, mint ahogy CD-n halljuk. Nem mondom, hogy szarok voltak, nem mondom, hogy rosszul játszottak, de akadt itt-ott hiba. Ok, persze… élő fellépés mi lenne velünk, ha nem lennének hibák, ha nem lenne egy más íze, de ebben a műfajban, ahol atom feszes gitár és dob kell, nem engedheted meg magadnak a lötyögést.

A közönség eszméletlenül odavolt az egész előadásért, ellenben engem meglepett, hogy milyen könnyen el is fogadták, hogy vége az egésznek. Más koncerteken azért még megy a skandálás egy jó ideig. Oké, biztos volt, hogy nem jönnek vissza, de azért akkor is, egy kis őrjöngés még kell a végére, vagy nem? Igazából úgy tekintek az estére, hogy ez egy tökéletes megalapozása volt az idei évnek. Újra megjött a kedvem még a rohadt mínuszok ellenére is, hogy beindítsuk ezt az évet és elkezdjük csapatni. Fontos pillanat volt a mai az underground metal hazai történetében, és nagy hiba, ha kihagytad a ma esti szertatást.

Béke, Szeretet, Metal!

Fotók meg itt.

A szerzőről

A jövőben én leszek a felelős, hogy a rock–metál világ nagyágyúiról minél több friss hírt és koncertbeszámolót kapjatok. Ígérem, nem leszek tétlen! Az igazán nagyok mellett pedig folyamatosan leereszkedünk az igazi mély underground pokolba is, hogy lássátok, mi megy a felszín alatt. Teljes magabiztossággal merem állítani, hogy rengeteg jó zenekar van (nem csak hazánkban) hanem külföldön is, akik nem kaptak eddig kellő figyelmet. Ebből a mocsokból származom én is, így garantálom, hogy nem fogtok unatkozni, ha minket választotok! Ha esetleg szeretnétek a zenekarotokról egy velős kritikát, keressetek engem!

Szólj hozzá!