Valami megfoghatatlan és ijesztő kilátástalanság, egy pici vallásos fájdalommal vegyítve. Nekem ez az Apey and the Pea. És akkor láss csodát… Adott egy kínlódó, hörgős metált játszó banda, beszélgetőpartnerem, a dobos Makai Laci pedig egy igazi optimista, laza és vicces, amolyan „jófejsrác”… És mellé elképesztően tudja a dolgát a bőrök mögött, sőt az általuk játszott zenének a szubkultúrájában is otthon van.

Miből alakult ki nálad ez a fajta zenei irányultság? Hogy kezdődött neked az AATP?

Én sem tudom egészen pontosan, hogy honnan jött. A stílust, amit képviselünk, talán Evil Doom-hoz lehet kötni, de annyira nem szeretném kategorizálni. Az Apey and the Pea – ha valaki megkérdezi tőlem és én nagyon röviden szeretném összefoglalni – metál! Az, hogy most milyen metál, abba bele lehetne menni, de felesleges, meg kell hallgatni, és akinek tetszik: teszik, akinek nem: annak nem… Hogy alakultunk meg? Még a Pantera tribute-zenekarral nyomultam, és az új énekesünk, az Áron – Apey– csinált egy topicot a MySpace-en, aminek az volt a címe, hogy Apey and the Pea. Akkor még nagyon ment ez a őrület… Belehallgattam, és kiderült, hogy ez valami kibaszott jó zene! Nem volt ennyire borongós, sötét és hullavonszoló, mint amilyen most, de Apey-nak annyira magával ragadó hangja van, hogy ezer emberből ki lehet szúrni! Felhívtam, hogy nagyon tetszik, erre annyit mondott, hogy ez csak egy házi projektje… Tudni kell a srácról, hogy nagyon tehetséges és van otthon egy egyszerű stúdiója.

"

Nem volt ennyire borongós, sötét és hullavonszoló, mint amilyen most…

"

Bejártuk fél Németországot, és minden jól működött, de a tribute-zenekar ennyit tudott, és éreztük, hogy tovább kell lépnünk. Egyszer, amikor éppen egy fesztiválra utaztunk, menet közben elkezdtem mondogatni neki, hogy ez a zene kurva jó és hogy nem akarjuk-e megcsinálni. Erre közölte: dehogynem, sőt, ő pont arra gondolt, hogy velünk szívesen belevágna! Aztán összeültünk, elszívtunk pár cigit, és már az első próbán nagyon jól működött az a bizonyos kémia meg a kohézió. Azonnal megírtuk az első számunkat, ami az első kislemezünk címadó dala lett. Nagyon szerettük azt a számot.

És miért a bőrök püfölése? Van ennek valami családi háttere?

Onnan indult ez a sztori, hogy asszem, 97-et írunk… Még bőven általános iskolás voltam, kijártunk focizni a grundra a srácokkal. Akkor már nálam gazdagon ment a Pantera, akkor jöttek ki a Cannibal Corpse-lemezek, amiket édesapám őrületes mennyiségben hozott haza Németországból. Mondta, hogy itt a Zeppelin, mert a Republic az szar, azt ne hallgasd… 5-6 éves voltam, amikor megjöttek a Guns ’n’ Roses albumok… Természetesen a focizó gyerekekkel alapítottunk egy zenekart. Mindenkit megkérdeztek, hogy mi szeretne lenni, persze, mindenki a gitárt mondta egyből. Én is gitáros szerettem volna lenni, de mire odaértem, hogy válasszak, addigra már kiosztották, hogy én leszek a dobos. Hazamentem, és odaálltam fater elé, hogy a haverokkal alapítottunk egy rockbandát. Mondtam, hogy én leszek a dobos, és be szeretnék iratkozni a hajdúszoboszlói zeneiskolába szeptemberben. Bementünk az évnyitóra az általános iskolába, ahol találtam egy papírt, amin az állt, hogy “Várnak szeretettel a Zichy Géza zeneiskolába!”. Ebéd után szaladtam is jelentkezni:

"

Jó napot kívánok, szeretnék jelentkezni rockdobolásra!

"

Az akkori tanárom, Papovics Laci  – akit a mai napig nagyon szeretek – mondta, hogy van itt dob, de ő nem tud nekem rockot tanítani, mert ez egy ütős szak. Marimba, konga, kisdob és hasonló hangszerek… Beülünk kottát olvasni, és akkor megtanulunk dobolni! Mondtam magamban, hogy “Huh, most hova kerültem???” Viszont marha jól alakult, mert a marimba miatt meg kellett tanulni nagyon keményen kottát olvasni, aminek én a mai napig nagy hasznát veszem. Eltelt két év, és a keresztanyám hazaállított Hajdúszoboszlóra, hogy Debrecenben nyílt egy rockiskola, és nem szeretnék-e oda járni inkább? Persze, hogy szerettem volna! Mondtam faternak, hogy menjünk szeptemberben a rockiskola megnyitójára, és nézzük meg legalább! Amikor bementünk, azonnal beosztottak Szakajda Tibihez, aki mindmáig nagyon jó barátom. Így indult a dobos pályafutásom.

Az Apey egy eléggé komor, már-már ördögi zene…

Az Apey andthe Pea-nek egy fegyvere van, az hogy iszonyúan működik az együtt játszás. Nálunk az alap egy nagyon mély és régi barátság, valamint az egymás iránt érzett tisztelet. Ti is biztos voltatok már olyan koncerten, ahol azt mondtátok,

"

Azta’, de egyben van az egész!

"

De nem fogok álszenteskedni, bevallom, hogy hatásvadászat is van a megjelenéseinkben. Nagyon sokszor kérdezik azt tőlünk ismeretlenek, hogy ti ilyen sátánisták vagytok? Én nem vagyok megkeresztelve, de nem gyújtogatok, nem verek papot szabadidőmben, nincs velük semmi bajom, tök jól el tudok velük dumálni. Régóta foglalkozom okkultizmussal, ez engem baromira érdekel. Tudom, nem egy hétköznapi dolog… De van, aki autós vagy puncis naptárat nézeget, én meg az okkultizmusról olvasok. Nagyon érdekel az ördögűzés is… És szeretem ezt a stílust és ezt a zenét, mert úgy érzem, hogy közel áll hozzám.

"

Én nem vagyok megkeresztelve, de nem gyújtogatok, nem verek papot szabadidőmben…

"

Azért ilyenkor óhatatlanul felmerül az emberben, hogy milyen gyerekkorod lehetett…

Nekem tulajdonképpen minden szempontból tökéletes gyerekkorom volt. Anyukám tanárnő volt, apukám meg vállalkozó. Mindig azt sugallták, hogy tisztességes legyek. Amiért meg meg kell dolgozni – azért meg meg kell dolgozni. Nekem nem volt annyira bonyolult a gyerekkorom, mint a mai srácoknak. Apynak sajnos már keményebb volt… Neki kőkemény volt….

A másik dolog, ami a zene mellett megfogott az Apey-ban, azok a klipjeitek. Mesélj róluk pár szót!

Nincs igazándiból olyan klipünk, amivel teljesen 100%-ig meg lennék elégedve! Amire azt tudnám mondani, hogy egészen jó, az a Judas! Ez után forgattuk az Abraham című szám klipjét, majd a Nazarethet. Amikor a haverjaimmal megnéztük a klipet, kurvára elkezdtek röhögni. Kiderült ugyanis, hogy egy radiátor előtt ülök. Adva van egy metál zenekar, próbálja elhitetni magáról hogy kemény és tetovált meg minden ilyesmi, aztán ott van mögöttem egy fűtött radiátor… Ez egy amatőr hiba volt!!!

 

Aztán a következő klipünk, amire még azt mondanám hogy jó, az az volt, amikor egy fél éven keresztül vittük magunkkal Tóth Bálint „Totya” barátunkat, külföldön-belföldön egyaránt. Így benne van minden, busz, bepakolás, cigitekerés, minden, ami kell… az egy nagyon jó klip.

Hol tart most a zenekar? Milyen az élet Apyéknál?

Az utóbbi két évben beindult a Leander + Blind Myself + Apey turnésorozat. Rengeteg bulink volt, és azóta csak még több lett. Mikor végeztünk ezzel a turnéval, lett egy menedzserünk, Marosi Niki. Úgy találkoztunk, hogy amikor megnyertük a Fonogram-díjat, az átadó után odajött, és azt mondta, hogy szeretne nekünk egy turnét az AVS zenekarral, akiket mi is imádunk, hisz országos nagy cimboráink. Úgy voltunk vele, hogy hallottunk már sok kamut, de azért kezdje el a szervezést, aztán majd meglátjuk. Hát, leszervezte, és 2016 elején, amikor elindult a turné, az már a sajátunk volt. Külföldre is fogunk menni, de ebbe most nem szeretnék belemenni, legyen meglepetés.

Köszönet Makinak az egészen őszinte beszélgetésért, és persze a BarHole Music Klubnak a vendégszeretetéért a kispirossal és a meggysörrel együtt.

Jó tudni, hogy vannak még ilyen hiteles arcok.

Apey & the Pea + The Southern Oracle + She Loves Pablo (HR)
AKVÁRIUM
KisHall
2017.04.07

A szerzőről

Kupsza Péter „Kupicza” vagyok, és mint egy másik híres Péter (a Pán), én sem tudtam felnőni soha! Járom a fesztiválokat, koncerteket immár 20 éve! Abszolút laikusként még mindig a rajongói oldal dominál bennem, bár számos zenész barátom és ismerősöm van! És mivel megrögzött dumagép vagyok, szeretek beszélgetni is ezekkel a zenész barátokkal, road barátokkal és mindenki mással, aki ebben a világban dolgozik!

Szólj hozzá!