A Nekromantix évtizedek óta darálja a ritmust és Európát. 2001-ben a Rancid énekes-gitárosa, Tim Armstrong átcsábította a zenekart saját kiadójához, a Hellcathez, és elindult egy új korszak a zenekar életében.

Tavaly év végén jelent meg a legendás psychobilly trió, a Nekromantix 9. lemeze, A Symphony of Wolf Tones & Ghost Notes címmel. Áprilisban lesz a lemezbemutató turnéjuk Európában, és április 2-án, a zenekar történetében először Magyarországra, az A38 színpadára is ellátogat a népszerű psycho banda, ahol a hazai The Silver Shine lesz (interjú itt) a vendégzenekar. A kérdéseinkre Kim Nekroman énekes válaszolt – szűkszavúsága annak köszönhető, hogy a turné kellős közepén tudtuk elcsípni, valahol Közép-Amerikában.

nekromantix1

Először is az új albumról szeretnélek kérdezni. Van kedvenc számod az új ‘A Symphony of Wolf Tones & Ghost Notes‘albumról? Milyen volt megírni és összehozni a lemezt?

Hogy melyik a kedvenc számom, az folyamatosan változik, de most éppen a “Glow in the Dark” és a “Ghostbabe”. Az egész albumot szórakoztató volt megírni és összehozni.

Milyen volt újból a Hellcat Records-al együtt dolgozni?

Tulajdonképpen tökéletes… Csináljuk a dolgunkat mindenféle nehézség nélkül. Kiadják az albumot és gondoskodnak róla, hogy kapható legyen mindenfelé.

A Nekromantix-nak nagyon hosszú időre nyúlik vissza a története. Te alapítottad a bandát 1989-ben. Milyen érzés, hogy ilyen nagy hatással vagytok a psycho színtérre?

Nagyon örülök, hogy a zenénk hatással van más zenekarokra és a színtérre, amit nagyra becsülök és szeretek. A tény, hogy még mindig eladunk albumokat és az emberek még mindig eljárnak a koncertjeinkre, az óriási, és én örökre hálás leszek ezért.

Mennyit változott a psychobilly színtér mióta zenélsz?

Egy egész könyvet kellene írjak, hogy válaszoljak erre a kérdésre… haha… De röviden és tömören: a színtér nem változott túl sokat. Az átlagéletkor jelentősen magasabb mint a 80-as és 90-es években volt, de a szellemiség még mindig ugyanaz: “érezzük jól magunkat!”.

Milyen zenéken nőttél fel és milyen zenekarok inspirálnak mostanában?

Hallgattam rockabillyt, surf-öt, 50-es rock’n’rollt és így tovább…. Nincs igazán szükségem más stílusokra, hogy inspiráljanak zeneszerzésnél.

Mik a kedvenc horrorfilmjeid és mik vannak még hatással rád?

A kedvenc horrorfilmem a “Nosferatu”… azt semmi sem ütheti ki ebből a pozícióból, de az Evil Dead 2. ott van szorosan mögötte a második helyen. A számok írásakor többnyire a mindennapi életből, a hírekből merítem az ihletet, itt a horrorfilmek hatásai nem érvényesülnek. Valójában mindent át lehet formálni horror témájú számmá.

A zenekar nevét Jorg Buttgereit horror filmje a”Nekromantik” ihlette?

Persze, természetesen az volt. Az eredeti ötlet “Neurotik Nekromatix” volt, de dobtam a neurotikot.

Sokan a koporsó alakú nagybőgődről azonosítják be a zenekart. Miért kezdtél el saját nagybőgőt építeni?

Amikor az első koncertünket játszottuk 1989-ben, az egyik haverom felvette a koncertet, és rájöttem, hogy szükségem van előhozakodni valami mással. Az egyik goth barátomnak volt egy új gyermek koporsója, abból építettem az első nagybőgőmet.

nekromantix-observatory-2015-2

Tanultál valahol nagybőgőzni vagy saját magadtól tanultál meg játszani rajta?

Saját magamtól tanultam meg játszani… Vettem egy használt nagybőgőt, bezárkóztam a szobámba egy hétre, és ezután megalapítottam a zenekart.

Koporsóbőgőn játszol a Nekromantixban és gitáron a HorrorPoppsban. Melyik hangszert részesíted előnyben?

Szeretem mindkettőt.

Mi a helyzet a HorrorPopps-szal? Már egy ideje nem hallottunk róla.

A HorrorPopps egy nagyobb szünetet tart jelenleg. Lehet, hogy valamikor csinálunk egy új lemezt, de az is lehet, hogy nem.

Mit gondolsz, mit tartogat a jövő a Nekromantixnak?

Senki nem tudja megjósolni a jövőt 🙂 Ameddig tudjuk csinálni, amit csinálunk, addig boldogok vagyunk. A célunk az, hogy olyan sok helyre menjünk játszani, amennyire csak lehetséges.

nekromantix2

 

 

A szerzőről

Fesztiválzabáló és léggitár gyilkos vagyok. A rockzene nekem az, ami a régészeknek Attila sírja. Keresem és kutatom. Az más kérdés, hogy én tudom, hol temették el Attilát, de eddig senki nem kérdezett meg róla. Ahogy én sem kérdeztem meg egy régészt sem, hogy miért kell elbutulnia a mainstream zenének. Előszeretettel ragadnak el az érzelmek, és olykor utolér a nosztalgia, amikor még nem vettünk fel telefonnal koncertet, hanem helyette idegenekkel pogóztunk. Ahogy még most is, mert régi vágású gyerek vagyok. Sör és Rock and Roll!

Szólj hozzá!