Kevés hazai zenekar mondhatja el magáról, hogy több alkalommal is turnéztak a tengerentúlon. Sőt, még Brazíliában is. A budapesti The Silver Shine zenekar azonban ilyen, és 2017-ben negyedik alkalommal indulnak egy másfél hónapos amerikai turnéra, és ismerve őket, keveset fognak pihenni. A villámkezű női nagybőgős, Krista Kat és a metronóm dobos, Adam Peter dolgoznak Ati Edge keze alá, hogy a hangzás tökéletes “silvershine” legyen. Rengeteg turné és elismerés mellett mégis emberek maradtak, két lábbal állnak a földön, és csak az alkotásvágy hajtja őket. Villáminterjú a zenekar frontemberével.

Mikor alakult a zenekar és mi volt vele a célod?

2004-ben alapítottam a zenekart két régi haverral, de mára már csak én maradtam az alapítók közül a zenekarban. A célunk az volt, hogy olyan jellegű zenét csináljunk, ami akkoriban nem nagyon volt Magyarországon. Punk rockot játszottunk nagybőgővel, és vegyítettünk bele egy rakás psychobilly elemet. Kiadni magunkból, ami bennünk van. Semmi mást nem akartunk. Azóta számos tagcserén ment át a banda, Krista Kat, a nagybőgős 2007-ben került a csapatba, Adam Peter kb. egy éve üti a bőröket a nálunk. A zenekarnak 9 nagylemeze jelent meg idáig, többnyire külföldi kiadóknál.

Mikor fogtál először gitárt? Kinek a hatására kezdtél zenélni?

A 90-es évek közepén kezdtem el zenélni olyan bandák hatására, mint az Agnostic Front, a Sick Of It All stb. Évekig csak basszusgitároztam, majd 6 évig doboltam egy hardcore bandában, aztán 2004 elején határoztuk el, hogy csinálunk egy nagybőgős bandát. Ekkor vettem magamnak egy elektromos gitárt, és gyakorlatilag ekkor kezdtem el gitározni. Azóta pedig már Gretsch endorser lettem.

Mit jelent ez?

Az “endorser” szót talán úgy lehetne lefordítani, hogy “hivatalos használó”. Ez azt jelenti, hogy a gitárgyártó cég büszke arra, hogy az adott gitáros az ő hangszereit használja, és kedvezményeket, ingyen gitárokat ad a zenésznek, valamint használhatja bárhol a cég logóját, ami azt jelzi, hogy ő a cég által hivatalosan támogatott gitáros. Ez az egyik legnagyobb megtiszteltetés, amit egy zenész kaphat egy hangszergyártó cégtől. 2005-ben vettem az első Gretsch gitáromat, és azóta nagyon szeretem a Gretsch hangszereket. Az első kinti turnénk után pár hónappal, 2013 elején keresett meg a 134 éves cég egyik főnöke, hogy tetszik neki, amit csinálunk, és örülne, ha elfogadnám az “endorser” státust. Álmodni sem mertem róla, hogy egyszer ilyen ajánlatot kapok, és természetes, hogy igent mondtam erre a megkeresésre.

Milyen híres zenészek vannak még a Gretsch-nél?

Malcolm Young az AC/DC gitárosa, Brian Setzer, Bono a U2-ból, Tim Armstrong a Rancid gitárosa, Bo Diddley, Chet Atkins, Billy Duffy a The Cult gitárosa, Billy Gibbons a ZZ Top-ból, Richard Fortus a Guns N’ Roses-ből stb. – csak hogy néhányat említsek a leghíresebbek közül.

Hány országban adtatok eddig koncertet?

Összesen 34 országban játszottunk idáig. Brazíliában nyomtunk egy 2 hetes turnét pár éve, Amerikában 3 alkalommal voltunk, ott a leghosszabb 52 napos turné volt, amin 42 koncertet játszottunk. Itt a kontinensen Törökországtól Norvégiáig, Oroszországtól Portugáliáig játszottunk mindenhol. 2005-ben már Bécsben az Aréna NAGYSZÍNPADÁN játszottunk a Mad Sin előtt. Azóta évente nyomunk egy hosszabb, pár hetes turnét, amin többnyire spanyol, német vagy svájci dátumok szerepelnek.

ss2Melyik koncertre emlékszel vissza úgy, hogy életed eddigi legjobb bulija volt?

Van pár ilyen koncert, de talán a legemlékezetesebb Long Beach-en, Amerikában volt az első koncertünk az Ink N Iron fesztiválon. Az előttünk lévő bandát kb. harmincan nézték meg, és próbáltuk magunkban tartani a lelket, hogy ha minket is ennyien látnak, az már nekünk az nagyon jó, mert itt vagyunk a világ másik végén és még álmodni sem mertünk róla, hogy egyszer a zenénkkel eljutunk ilyen messzire. Elkezdődött a koncert, és csak tódultak az emberek a küzdőtérre… már az első számoknál több mint ezren voltak rajtunk. A nap végén odajött a főszervező gratulálni, hogy rajtunk volt a legnagyobb “circle pit” aznap az egész fesztiválon. Talán ez az egyik legjobb emlékem idáig.

Szerinted ma vagy a 90-es években volt könnyebb zenésznek lenni?

Úgy gondolom, hogy a 90-es években sokkal több lehetőség volt. Több klub volt, ahol rockbandák játszottak és kevésbé volt telítve a piac. A fiatalok többet jártak koncertekre és jobban megbecsülték a bandákat. Mi is úgy mentünk koncertre rajongóként, hogy kívülről fújtuk a szövegeket. Most 2 perc alatt letöltesz 500 lemezt. Annyi információ van, hogy elveszel benne… esélyed sincsen válogatni és az igazi értékes dolgok elvesznek a süllyesztőben. Rengeteg zenekar van, rengetegen mondják magukat zenésznek. Egyszerűen akkora a túlkínálat, hogy nehéz olyat alkotni, amivel ki lehet tűnni a tömegből.

Ha választhatnál egy koncertet, amit megnézhetnél élőben, kinek a bulijára mennél el? Lehet akár már nem élő zenész is. Ki az akit nagyon nagyon megnéznél?

Egyetlen egyet nagyon nehéz lenne választani. Talán a 87-es Brixtoni Motörhead koncert, esetleg a 77-es Ramones koncert a CBGB’s-ben, vagy talán a 92-es Social Distortion koncert ugyanott. Még mindig reménykedek, hogy Tom Waits átjön Európába, ha megjelenik az új lemeze, mert az előző turnéjáról lecsúsztam.

Ha hazamész és zenét akarsz hallgatni, milyen lemezt teszel fel? Mondjuk, ha nyugalomra vágysz…

Social Distortion, Joan Jett, Supersuckers, Peter Pan Speedrock, Ramones, Motörhead jöhet bármikor, de amikor nyugalmat akarok, akkor valami jó kis blues zene: Tom Waits, Howlin’ Wolf, Ian Siegal, Buddy Guy, Hugh Laurie stb.  De a jó country zene is lenyugtat mint pl. Nick 13 szólólemeze, vagy Dolly Parton, Hank Williams, Johnny Cash stb.

Mire vagy a legbüszkébb?

Mindenképp erre a Gretsch endorser–dologra. Hatalmas megtiszteltetés számomra. Amikor  szakmailag is elismerik, amit csinálsz és amit szeretsz, az felemelő érzés. Ebből lehet igazán táplálkozni.

Boldog ember vagy?

Természetesen, hiszen azt csinálom, amit szeretek. Zenélek, járjuk a világot, lemezeket készítünk…

"

Mi mást akarhatna még egy zenész?

"

 

 Áprilisban az A38 hajón léptek fel a psychobilly mestereivel, a Nekromantix-szal. Mivel készültök?

2013-ban turnéztunk velük kint, a nyugati parton, és akkor került szóba, hogy nem voltak még Magyarországon. Szerettük volna elhozni őket már régebben, de nem sikerült, így mindig ki kellett menni Bécsbe, ha meg akartuk nézni őket. Szóval április 2-át be lehet jegyezni a naptárba!!! Addig nem is vállalunk Pesten koncertet, és szeretnénk, ha nagyon jól sülne el a dolog. Pár régi számot is előveszünk, amiket évek óta nem játszottunk, és természetesen az új lemezről is nyomni fogjuk a kedvenceinket. A napokban megyünk egyébként stúdióba, hogy felvegyünk 2 régi számot egy vinyl kislemezhez, ami, ha minden jól megy, március végén már a kezünkben lesz. Egy német kiadóval állapodtunk meg egy kislemez-sorozatban. 2-3 havonta fog megjelenni egy-egy bakelit, amelyek olyan két régebbi The Silver Shine saját nótát tartalmaznak majd, amit nagyon szeretünk.

További tervek 2017-re?

Van már pár koncert-, fesztiválmegkeresés a nyárra. Szeptember elején megyünk vissza az USA-ba, ahol a régi haverjainkal, a kaliforniai The Rocketz nevű bandával fogunk közösen nyomni egy másfél hónapos komplett amerikai turnét, amit már most nagyon várunk. Lesz ez a vinyl kislemez sorozat, amit már említettem, pár új videoklip és év végén jövünk ki egy kis meglepetéssel is. Mindenképp érdemes figyelni a zenekar Facebook csatornáját. 🙂

A szerzőről

Fesztiválzabáló és léggitár gyilkos vagyok. A rockzene nekem az, ami a régészeknek Attila sírja. Keresem és kutatom. Az más kérdés, hogy én tudom, hol temették el Attilát, de eddig senki nem kérdezett meg róla. Ahogy én sem kérdeztem meg egy régészt sem, hogy miért kell elbutulnia a mainstream zenének. Előszeretettel ragadnak el az érzelmek, és olykor utolér a nosztalgia, amikor még nem vettünk fel telefonnal koncertet, hanem helyette idegenekkel pogóztunk. Ahogy még most is, mert régi vágású gyerek vagyok. Sör és Rock and Roll!

Szólj hozzá!