Amióta a PaFe kimúlt, a nyárindító buli szerepét átvette a Harley fesztivál. Alsóörs, Balaton-part, motorok, zene – és remélhetőleg kellemes, nyáreleji meleg fogja jellemezni a rendezvényt június 7-től 11-ig.

Nap mint nap csepegtetik a szervezők a hazai fesztiválok húzóneveit, és kezd formálódni a teljes nyári programkínálat. A Harley (a teljes neve egyébként Harley Davidson Open Road Fesztivál) is adagolja nekünk a finomságokat, bár pár éve a nagy nevek már valahogy elkerülik a rendezvényt. De azért még mindig érdemes és ajánlott ellátogatni arra a pár napra Alsóörsre, mert a hangulat mindig jó, még akkor is, ha a Kati és a Kerek-Perec lépne fel főműsoridőben. A pillanatnyilag leginkább sztárolt külföldi fellépő a Ten Years After, akik 1966-ban alakultak, és a blues-rock egyik zászlóshajójaként vonultak be a zenetörténetbe. Az eredeti felállásból már csak a billentyűs és a dobos tagjai a zenekarnak, de egy ilyen régi motorosnak számító zenekarnál ez talán megbocsátható. A másik külföldi név a német Alphaville, a 80-as évek popzenei világának egyik legismertebb formációja. Kicsit érthetetlen, hogy miként kerülnek erre a fesztiválra, de ha ez kell a népnek, hogy popzenei balladákra duruzsoljanak a V-blokkok, akkor legyen. Nem túl kemény, cserébe több kételyt vet fel, mint Ellie a Dallasban.

Persze, hazai fellépők is lesznek, jönnek Ganxsa Zolee-ék a 20 éves Jégre teszlek album jubileumi műsorával, ami már a Barba Negrában is kiütötte a ház falát. Már biztosan ott lesz a Kowalsky meg a Vega, a Road és az Edda Művek is. A nagyszínpad mellett a sátorban is rengeteg tribute bandát láthatunk majd, akik felidézik a régi hőskor rock ‘n’ roll érzését. Van egyfajta ragaszkodásunk a rendezvényhez, ami miatt évről évre ott indítjuk útnak a fesztiválszezon leszarunkmindent állapotunkat, mert nem tudjuk kihagyni. Nem érdekel minket, kik a fellépők, csak szagolhassuk a benzingőzt, érezzük a dobhártyaszaggató motorhangokat és másnaposan ugorhassunk egy hatalmas seggest a Balatonba. Persze, csak ha letettük a léggitárjainkat, mert arra szükségünk van a bulikban. Csak egyre kérem a szervezőket, tiltsák be a Kis Grófo és társai bömböltetését az éjszakai lemezlovasoknak, mert egyszer valakinél elgurul a krumpli… Alapjaiban szerencsére több az igényes rockzenei anyag és a közönség jobban is harap a régi nagy dalokra. Tartsuk meg a hagyományt – és zúzzon az a gitár rendesen.

Fotó innen

A szerzőről

Fesztiválzabáló és léggitár gyilkos vagyok. A rockzene nekem az, ami a régészeknek Attila sírja. Keresem és kutatom. Az más kérdés, hogy én tudom, hol temették el Attilát, de eddig senki nem kérdezett meg róla. Ahogy én sem kérdeztem meg egy régészt sem, hogy miért kell elbutulnia a mainstream zenének. Előszeretettel ragadnak el az érzelmek, és olykor utolér a nosztalgia, amikor még nem vettünk fel telefonnal koncertet, hanem helyette idegenekkel pogóztunk. Ahogy még most is, mert régi vágású gyerek vagyok. Sör és Rock and Roll!

Szólj hozzá!