A rockzenét szerető közönség már szinte hazajár Ausztriába, mert évről évre bombáznak minket nagy nevekkel és persze a kocsmában két sör után joggal megy fel bennünk a pumpa, hogy a határon innen miért nem lépnek fel a nagy rockzenekarok.

2015-ben hatalmas lineup-pal sokkolta európát a Rock in Vienna szervező gárdája:

Kiss, Metallica, Muse, Limp Bizkit, Faith No More, Danko Jones, Body Count, Airbourne, Triggerfinger stb.

Valljuk be, nehéz lenne jobb műsort összeállítani. Talán megérezték, hogy akkor picit túllőttek a költségeken, és idén már lényegesen gyengébb műsorral rukkoltak elő, de még így is zsebre rakja bármelyik hazai fesztivált. Már csak azért is, mert mernek a rockzenére áldozni, és nem ülnek bele a könnyebb megoldásba, hogy dj-t léptessenek fel negyedannyi pénzért – ugyanakkora közönségnek. Volt szerencsénk 2015-ben végigszántani a három napot, és a Zipfer mellett olyan zenei élményekben volt részünk, amitől még a mai napig feláll minden szőrzetünk.

Az idei Rock in Vienna már négynaposra duzzadt, és a húzónevek nem piskóták:

Die Toten Hosen, Kings of Leon, Clutch, Macklemore & Ryan Lewis, House of Pain vagy a Living End

erősítik a névsort. A Duna-szigeten otthonra lelt fesztivál egy szokványos zenei rendezvény. Semmi maszlag, semmi felesleges külcsín.

Csak a riffek és a rock.

Június 2-től 5-ig tartó fesztivál egy méltó nyárindító esemény. A négynapos bérlet 139 eurót kóstál, de ezért a pénzért láthatunk azért pár olyan bandát, akiket nem a szél fújt ide, hanem a tehetségük tartja több éve magasan a csillagukat. És milyen meglepő, hogy itt nem látjuk ugyanazt a fellépőt évről évre, ami a hazai fesztiválszervezők összeállításáról nem mondható el. (Néha ugyan megbolondítják egy-két új külföldi fellépővel a műsort, a többi pedig a tavalyi vagy tavalyelőtti vagy azelőtti pontos mása…. Ctrl+C – Ctrl+V.)
Az általunk legjobban várt koncert mindenképp a német

Die Toten Hosen

fellépése. Nem azért, mert elvakultan szeretjük a német nyelvet, hanem mert olyan magasiskolát mutatnak be a színpadi létről, ami oktatóanyagért kiált. Egy magyar ember fülének kevés zenekarhoz illik a német nyelv, de a Hosen vita nélkül ilyen. Itthon inkább az angol és spanyol nyelvű zenekarok futnak, a német bandák valamiért nincsenek benne a közkedvelt kalapban. (Persze vannak, de nem sok) Campino (énekes) hangja és előadásmódja úgy húzza magával az embert, hogy forradalmi hangulatba kerül.

 

A Die Toten Hosen máig több mint tíz millió eladott lemezzel Németország egyik leghíresebb és legsikeresebb punkrock-együttese. A tote Hose kifejezés jelentése – amely szó szerint döglött nadrágot jelent – a német köznyelvben: “unalmas”, “nem történik semmi”. Állítólag azért nevezték így magukat, hogy a koncertlátogatók ne panaszkodhassanak és ne követelhessék vissza pénzüket, ha a koncerten nem történik semmi és unalomba fullad.

Mi kezeskedünk, hogy ilyen nem fordulhat elő Bécsben.

Találkozzunk ott!

A szerzőről

Fesztiválzabáló és léggitár gyilkos vagyok. A rockzene nekem az, ami a régészeknek Attila sírja. Keresem és kutatom. Az más kérdés, hogy én tudom, hol temették el Attilát, de eddig senki nem kérdezett meg róla. Ahogy én sem kérdeztem meg egy régészt sem, hogy miért kell elbutulnia a mainstream zenének. Előszeretettel ragadnak el az érzelmek, és olykor utolér a nosztalgia, amikor még nem vettünk fel telefonnal koncertet, hanem helyette idegenekkel pogóztunk. Ahogy még most is, mert régi vágású gyerek vagyok. Sör és Rock and Roll!

Szólj hozzá!